Elveszítjük a privát szféránkat? - Colin Bennett az ITTK-ban

• 2008-04-24 18:21:42

• probesz (hozzászólások: 1) Címkék: bennett, ittk, privátszféra

Több törvény van a világon a privátszférára vonatkozóan, mint bármikor korábban; több cég foglalkozik vele, tudatosabbak az emberek, egyre több technológia foglalkozik vele stb. tehát a terület gyorsan nő az 1980-as évek óta, DE ezzel egyidejűleg a kutatók azt állítják, hogy a társadalom megállíthatatlanul egyre inkább megfigyelés-társadalom (surveillance society) lesz. Vajon miért? - a kérdést Colin Bennett kanadai, világhírű privátszféra kutató tette fel. Bár választ ő sem ígért, az ITTK-ban lezajlott mai beszélgetése során érdekes dolgok kerültek a felszínre.

Colin Bennett új könyvének az ismertetőjével - balra Székely Iván, a beszélgetés vezetője

Van egy film, a „Das Leben der Anderen” – a Stasi-ról szól, sokan a filmet látva párhuzamot vonnak az USA és Nyugat-Európa jelenlegi gyakorlatát látva a Stasi és NDK egykori működésével. Bár Bennett ezt így nem fogadja el, de érti, hogy mi lehet ennek a hátterében. Szerinte a trendek a privátszférával kapcsolatban nem adnak okot túl sok örömre:
1. A megfigyelés nem korlátozódik néhány emberre, hanem egyre tágabb és rutinszerűvé válik.
2. Olyan technológiák válnak elérhetővé, amelyek segítségével bárki-bárkit megfigyelhet, a munkatársainkat, gyermekeinket, tanárainkat stb. – már nem centralizált többé a megfigyelés.
3. Míg korábban csak az állami szektor foglalkozott sok adattal (kb. a ’80-as évekig), a ’90-es években a magánszektor állt a fókuszban. Ma már az államot és a magánszektor adatgyűjtéseit nem nagyon érdemes megkülönböztetni (számos állami szolgáltatást ki is szerveznek), mivel ugyanazzal a technológiával dolgoznak stb.
4. A technológia egyre inkább elrejtőzik, rejtett, nem transzparens. Régebben ki kellett tölteni egy nyomtatványt, információt kellett adni magunkról, ami aktivitást feltételez – ma már ehhez nem szükséges aktív bevonódás, anélkül gyűjtenek rólunk adatot, hogy aktívan közre kellene működnünk, vagy bele kellene egyeznünk.
5. Ezzel összefüggésben a megfigyelésre alkalmas technológia egyre kisebbé válik – pl. RFID (ez ma már a három legfontosabb privacy kérdés között van Észak Amerikában).
6. A megfigyelés középpontjában már nem csak az identitás (kicsoda), viselkedés (mit csinál), hanem a mobilitás, mozgás és tartózkodási hely (mikor, hol van) is áll.
7. 911 nem a kiindulópont, hanem csak a folyamat felgyorsításában játszott szerepet, nem szült trendeket, csak evidenssé, és legitimmé tette őket.
Lényegében ez az a kép, amit az irodalom lefest (pl. James B. Rule, David Lyon).

Korábban az volt a feltételezés, hogy a probléma megoldásához „mindössze” új törvényekre van szükség, ezek segítenek majd. Úgyhogy ilyen törvényeket fogadtak el több országban. Ezek körülírják az adatvédelem elveit stb. – ez a modell elterjedt egész Európában, Észak-Amerikában és más kontinenseken is. EU szinten is elfogadtak rendelkezéseket. Az 1990-es évektől terjedt el az a vélekedés, hogy a törvényi kezelés nem elég, szükséges, de nem elégséges. Ezen túl szükség van önszabályozásra, főleg a magánszektor részéről, pl. cégek miről gyűjtenek információkat, ekkor nyilatkozatok, belső szabályzatok, sztenderdek stb. jelentek meg. Plusz új technológiákat fejlesztettek ki – ami felülírta a negatív technológia képet is, korábban azonban azt gondolták, hogy a technológia csupán a privátszféra lebontásában segít (számítógépek, nagy adatkezelő szoftverek stb.). De a ’90-es évektől megjelentek a PET-ek (privátszférát erősítő technológiák: titkosítók, szűrők, stb.). Ennek a területnek is hatalmas irodalma alakult ki. De sokan azt gondolják, hogy minden csata ellenére a trendek nem változtak meg, egyre egyszerűbb az emberek személyes teréből adatot gyűjteni és ezt hatalmas adatbázisokba foglalni.

Bennett viszont ezzel nem teljesen ért egyet, azt gondolja, hogy néhány országban mutatkoznak jelei annak, hogy a trend megállítható, ehhez nyilvánosságra, a nyilvánosság erejére, képzettségre, civil társadalomra (erről beszélt tegnap a CEU-n egy előadásban, ezzel kapcsolatban jelenik meg új könyve The Privacy Advocates címmel). De ez egy igen összetett kérdés, kultúrától, társadalomtól, médiától, az állami és magánszféra gyakorlatától függ. A világ viszont nem egyetlen irányba halad, egyes területeken, egyes országokban, egyes technológiákban a fentebb leírt képhez (egyre erősödő megfigyelés) képest eltérő lehet a mozgás.

A kábé fél órás vitaindító itt befejeződött, további egy-másfél órát beszélgettünk még, erről az ITTK Szakmai Klubjának oldalán lesz fent kivonat, miután hangfelvétel készült az eseményről.