Kettő pont nulla vagy /dev/null – avagy van-e jövője a mai könyvtáraknak?

Hérfőn a Fővárosi Szabó Ervinben megrendezésre kerülő Új kommunikációs lehetőségek a könyvtárakban c. konferenciára vagyok hivatalos. Az elmúlt években háromszor hívtak könyvtáras konferenciákra, mindannyiszor elmondtam, hogy a könyvtárak eltűnhetnek a föld színéről, amit egyesek provokációnak, mások megfontolandó intelemnek gondoltak. Talán nem véletlen, hogy negyedszer is elhívtak előadni, ezúttal már (ami nagyon megtisztelő, köszönet érte) nyitó előadáónak. Próbálok élni és nem visszaélni a helyzettel és segíteni jobban megérteni azt, hogy milyen kihívással is néznek szembe napjainkban a könyvtárak szerte a világban.

Az előadás PPT egyelőre még nincsen készen, viszont mára kérték az absztraktot, amit ide is bemásolok, itt ugyanis hozzá lehet szólni - a konferencián térben és időben korlátozott a reagálás lehetősége, ráadásul biztos nem mindenki jön el a konferenciára, akit a téma érdekelhet. Szóval, nagyjából ezt tervezem elmondani:

A könyvtárak megújulás előtt állnak. Ez a megújulás nem csak választás kérdése, hanem kényszer is. A változásokból nyertesként és vesztesként is kikerülhet az emberiségnek ez a fontos évezredes hagyományokkal bíró intézménye. Azt, hogy mi fog történni, a kulcsszereplők közötti viszony fogja eldönteni. Ezek a kulcsszereplők az olvasó, a könyvtáros, a döntéshozó, az információ, és az információhordozó technológia. A változás lényege abból fakad, hogy alapvetően megváltozott az információ és az információhordozó technológia. Az információk már nem csak a hagyományos könyvtárakban férhetők hozzá szisztematikus módon. Ennek hatása van az olvasóra, a könyvtárosra és az információra egyaránt. Ez a fejlődés felveti azt a kérdést, hogy vajon továbbra is a „hagyományos” könyvtár-e az információkhoz való hozzáférés leghatékonyabb eszköze? Végeredményben a könyvtár legitimitása és létezése kérdőjeleződik meg.
Az előadás egyrészt ezt a helyzetelemzést kívánja részletesebben is bemutatni, másrészt arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit tehetnek egy ilyen helyzetben a könyvtárosok, hogyan újuljon meg sikeresen a könyvtár?

Az előadás során bemutatott témák a következők:
Az alaphelyzet:
•    Megváltozó információháztartás, változó olvasási szokások.
•    Az információk „túltermelése” mint a normális állapot.
•    A kihívás lényege: a nyomtatottól az elektronikusig, a korlátozottan hozzáférhetőtől a szabadon elérhetőig. Az információhordozók forradalma zavart kelt.
•    Információk az interneten – hozzáférhető-e minden? Legális, szürke és fekete megoldások – a jelenlegi állapot.
•    A szakadásos (disruptive) fejlődés fenyegetése.

Forgatókönyvek:
•    „Álomforgatókönyv” az olvasó szemszögéből: középpontban az információ (legyen minden gyorsan, könnyen és ingyen hozzáférhető).
•    „Álomforgatókönyv” a könyvtárak szemszögéből: középpontban a könyvtár és a látogatói (az intézmény megőrzése és megújítása).
•    Hol találkozhatnak az olvasói és a könyvtárosi elvárások, vágyálmok?

Könyvtár 2.0 – lehetséges válaszok a „szakadásos fejlődésre”:
•    Hogyan segíthet a megújulásban a web 2.0?
•    Mit jelenthet a könyvtár 2.0?
•    Mik lesznek/lehetnek a könyvtár funkciói a jövőben? Mivel jár ez? (A nagy akadémiai könyvtáraktól a kisközösségi közkönyvtárakig.)

3 hozzászólás eddig

  • Értékelés:
- mikulasg
mikulasg
2007-11-19 19:22:51

Arra keresem a választ, hogy mi lehet a "választóvonal" abban, hogy valamely könyvtáros "megengedi" a használók befolyását, sőt, irányítását az éretékalkotásan, mások pedig nem. Pontosan melyek lehetnek az utóbbiak félelmei? S hogyan lehet az előbbieket klónozni ;-)

- Botond
Botond
2007-11-21 08:30:31

Ott voltam az előadáson, nagyon tetszett, mert elgondolkodtatott több kijelentésed is. A többször hangsúlyozott optimizmusod ellenére inkább pesszimistának véltem -- könyvtáros szemszögből persze -- összességében a jövőről alkotott képedet. A társadalmi méretű információáramlás fejlődése megakadályozhatatlan az új viszonyok között már maradásra ösztönző szervezetek, intézmények részéről is -- értem ez alatt a zeneipar szervezeteit, a jogszabályok által kialakított konvenciókat, és pl. a könyvtárakat is.
Az tetszett, hogy végre már szó van arról a tudásvezérelt társadalom tudásvezérelt szervezeteiben kulcsfontosságú gondolatról, amely -- ha emlékezetem nem csal -- a nagy "varázsszó", a tudásmenedzsment kapcsán került először a szakmai köztudatba, miszerint vonjuk be a szervezet tudáskészletébe a vele kapcsolatban állók tudását is. Használjuk úgy, mintha a miénk lenne.
Ebben az ügyben azt kérdezem én is, hogy lehet-e egy olyan határt szabni, amely minden esetben az a határvonal, amely a külsős tudással rendelkezők tudását, külső környezetének a befolyását optimálisan ereszti át, tehát biztosan nem a szervezet rovására, hanem annak előnyére...

- Bé
2008-08-09 10:43:50

A PPT bemutatót feltudnád esetleg tölteni?

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá ehhez a bloghoz. Belépnél? | Regisztrálnál?

Rólam

Az ELTE-n végeztem szociológiát és politológiát az ezredfordulón. Megalakulásától az Információs Társadalom és Trendkutató Központ (www.ittk.hu) munkatársa voltam 2008 augusztusig. Jelenleg a Szonda Ipsosban dolgozok, mint online stratégiai igazgató. Két gyermekem van (Maja és Soma).

Kedvenc szerzők


http://rss.infotars.blogter.hu/

0Szavazz
Szavazz és a bejegyzés címlapra kerülhet