A héten több visszajelzés is jött a blog révén, amiből kiderült, hogy nem mindenki tudja, hogy hol folytattam a blogolást. Megnézve az utolsó posztot, jogos a kritika, mivel elfelejtettem megírni, hogy hova költöztem (mentségemre szóljon, hogy a poszt hamarabb született, minthogy elindult az új blog). Szóval az új blogom a http://cawi.blog.hu
Gyertek oda is és jó olvasást, kommentezést!
Szeptember 1-től, tehát a tegnapi naptól a Szonda Ipsosban dolgozok tovább.
(Sajnos a múlt hét hétfőn ebben a témában írt bejegyzésem rejtélyes
módon teljesen eltűnt, így most csak röviden a lényeg következik).
10 év ITTK-s munka
után úgy döntöttem, hogy elfogadom a Szonda hívását és kipróbálom
magam a piacon. Online stratégiai igazgató leszek, illetve most már
vagyok az új cégemnél.
Soma fiamra 2006-ban, megszületése előtt kb. másfél évvel
megelőlegezett szocpolt vettünk fel (gyengébbek kedvéért,
vállaltuk, hogy összehozunk mág egy gyereket X éven belül). A fiam
2007 márciusában megszületett és rá kellett jönnünk, hogy mekkora
überszívás a magyar államnak bebizonyítani, hogy a vállalt gyerek
megszületett és elintézni a szocpolt. Január eleje óta háromszor
voltam a XVIII-ik kerületi önkormányzatban, négyszer az FHB-ban,
kétszer az Államkincstárban és kétszer a Földhivatalban. De engem
legalább nem büntetnek meg, hogy elfelejtettem időben bejelenteni a
gyermekem megszületését.
Pénteken Szombathelyen jártam a Magyar Könyvtárasok Egyesületének negyvenedik vándorgyűlésén. Délután, a FITT szekcióban adtunk elő (Fejlett Információs Technológiák és Társadalom). Az elmúlt két évben legalább 3-4 könyvtáras konferencián voltam, azért szeretnek meghívni, mivel elég markánsan képviselem azt a véleményt, hogy jelenlegi formájukban a könyvtárak nem működhetnek tovább az információs korszakban. Erről írtam már korábban itt is. De most a témában megjelölt szcenáriókészítésről beszélnék inkább. A szenáriókészítést Z. Karvalics László celebrálta, én afféle íródeák szerepben jegyzeteltem leginkább a projektoros számítógépbe, illetve néha adtam hangot véleményemnek. Ezért ugyan kár volt elmenni Szombathelyre (hajnali 4.20-kor kellett kelnem), de ha már ott voltam, legalább elhoztam ezt a jegyzetet. Leginkább a résztvevőknek lesz érdekes (akiknek megígértem, hogy felteszem ide), más olvasóknak néhány előrebocsátó megjegyzés. A szcenáriókészítés elején a résztvevők közösen összeszedik azokat a meghatározó erőket, amelyek a következő 1-2 évtizedben a fejlődést meghatározzák az adott területen, jelen esetben a könyvtárak esetében. Azután kiválasztanak két olyan erőt, amelyek egy X, illetve Y tengelyt képzhetnek és kiadnak egy olyan teret, amelyben a fejlődés leírható. Értelemszerűen így négy szcenárió készül, az X pozitív Y pozitívtól az X negatív és Y negatívig. És akkor most a jegyzet - akinek kérdése van, kérem írjon kommentet:
Lehet, hogy csak nekem nem megy a fejembe, hogy miért nem teszik
szabadon hozzáférhetővé a weben a Nagy Imre per teljes hanganyagát,
de én akkor is teljesen megdöbbentőnek tartom, hogy a 21-ik
században a nyilvános bemutatás egy egyszeri, szűk körre
korlátozódó lejátszást jelent. Sőt, ez már a huszadik században, a
rádió korában is anakronisztikus lett volna. Nevetséges
bohóckodásnak érzem az egészet az adatvédelemre való hivatkozással
együtt. Tessék digitalizálni a teljes peranyagot és feltenni a
netre!
Éppen befejeztem egy 20 oldalas tanulmányt a közösségi
tartalomelőállításról (user generated content). A blogokról,
wikikről, kapcsolathálózati oldalakról (social networking sites)
írtam. A tanulmány ugyanúgy az NHIT-nek készült, mint a múlt heti
p2p. Idemásolom az összegzést a végéről, de a lényeg, hogy a
webkettő a jövőben az életünk része lesz, az önkifejezés,
önmeghatározás, önazonosság, és identitáskeresés egyik fontos
része.
A P2P alkalmazások és a torrentezés népszerűsége vitathatatlan, de vajon miről üzennek az elmúlt évek történései és a legfrissebb nemzetközi, illetve hazai adatok? Ennek jártam utána az NHIT IT3 projektjének keretében készülő tanulmányom segítségével. Előljáróban röviden csak annyit, hogy a repkedő adatokból egy folyamatos adok-kapok rajzolódik ki a tartalomipar és a p2p felhasználók között, de miközben a felhasználók javarészt semmit sem veszíthetnek (leszámítva azon keveseket, akiket sikeresen bepereltek a kiadók) a tartalomipar egyes szereplői a puszta létükért küzdenek.
Mától elérhető a Kék Notesz,
az Internethajó helyzetjelentése, amit jómagam szerkesztettem és az
hazai információs társadalom elmúlt egy évéről szól. A 39 oldalas
tanulmány szerint könnyen meglehet, hogy megyünk vissza a jövőbe -
már ami az információs politikát illeti -, illetve, hogy a
kulturális járulék internetre való kiterjesztésének ötletével
kiderült, hogy a politikusok nem értik a digitális kor szavát.
A politika mellett az alapvető statisztikákat, e-kormányzat
fejlesztéseket, digitális kultúrát, oktatást, e-gazdaságot és az
e-Befogadást tárgyalja a jelentést.
A minap megkerestek a HVG-től, hogy véleményezzek egy cikket, amely a reality TV-t nézőkről és a
webkettő kapcsolatáról szól és egy kutatás kapcsán azt
feszegeti, hogy, akik sokat néznek ilyen tévéket, azoknak az online
viselkedésén is meglátszik, például a közösségi oldalakon gyűjtik a
sok kapcsolatot, celebekre vadásznak, miegymás. Izgi a kutatás, de
azt nem merném mondani, hogy a webkettő meg a reality TV együtt
személyiségtorzuláshoz vezet. Szóval fellélegezhetnek a
Győzike-függő bloggerek.
Több törvény van a világon a privátszférára vonatkozóan, mint
bármikor korábban; több cég foglalkozik vele, tudatosabbak az
emberek, egyre több technológia foglalkozik vele stb. tehát a
terület gyorsan nő az 1980-as évek óta, DE ezzel egyidejűleg a
kutatók azt állítják, hogy a társadalom megállíthatatlanul egyre
inkább megfigyelés-társadalom (surveillance society) lesz. Vajon
miért? - a kérdést Colin Bennett kanadai,
világhírű privátszféra kutató tette fel. Bár választ ő sem ígért,
az ITTK-ban
lezajlott mai beszélgetése során érdekes dolgok kerültek a
felszínre.
Tegnap családostul elmentünk a cirkuszba. Csütörtök óta nem messze,
a pestimrei Sportkastély melletti üres telken vert sátort a
Wertheim cirkusz. Soha nem voltam még vándorcirkuszban, a Fővárosi
Nagycirkuszban is csak egyszer, iskolásként. Mindenkinek csak
ajánlani tudom, hogy menjen el, igazi élmény.
Tegnap a 15 éves Oracle szakmai konferenciáján voltam Siófokon, ahol meghívtak
az esti talkshowba. Nagy volt a felhajtás, Jakupcsek vezette a
beszélgetést, Bauer Béla ifjúságkutató és Dobó Doransky Mátyás mellett jómagam osztottam
az észt, amit a pocsék hangosítás miatt a vacsorázó nagyérdemű
nemigen hallott. Aztán egy ponton becsatlakozott Détár Enikő (aki
"digitális analfabéta"), majd bemutattak két tizenéves tehetságet,
akiket az Oracle támogatott (egy Európa bajnok sakkozóról és egy
gitárvirtuózról van szó). Az est több apró dolog miatt volt érdekes
(kiemelve a címben) - ami részben a beszélgetésen, részben előtte
hangzott el.
A hét elején megkerestek az IT Business hetilaptól, hogy volna-e
kedvem 1400 karakterben leírni, hogy szerintem tragédia-e, ha
valaki digitálisan írástudatlan, merthogy egyre inkább érezhető egy
társadalmi nyomás, hogy internet és informatika nélkül nem lehet
élni, miközben de. Elvállaltam. A lapban valaki más tollából
megjelenik majd az a vélemény is, hogy jól meglehetünk IT nélkül.
Először azt gondoltam, hogy arról fogok írni, hogy tulajdonképpen
nem tragédia IT nélkül élni, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen
de. Úgyhogy ez olvasható most itt, 1400 karakterben (kereken), hogy
miért.
Tartozom egy bocsantkeressel. Egyszeruen nem volt idom blogot irni
az elmult egy honapban. Jelenleg is 40 to do varja a listamon, hogy
kezdjek vele valamit, ezt a bejegyzest meg offline a 284E-s buszon
irom a Ferihegyi uton zotykolodve befele (majd bemasolom a webre,
ha lesz idom), mikozben ejszaka reggel fel hatig a leveleimet
valaszolgattam meg. De mar csak olyan 60 level van az
inboxomban.
Az ELTE-n végeztem szociológiát és politológiát az ezredfordulón. Megalakulásától az Információs Társadalom és Trendkutató Központ (www.ittk.hu) munkatársa voltam 2008 augusztusig. Jelenleg a Szonda Ipsosban dolgozok, mint online stratégiai igazgató. Két gyermekem van (Maja és Soma).
